450-ben Attila bejelentette, hogy támadást kíván indítani a vizigótok toulouse-i királysága ellen III. Valentin császárral szövetségben. Előzőleg jó kapcsolatban állt a nyugati birodalommal és uralkodójával, Flavius Aëtiussal – Aëtius 433-ban rövid száműzetését a hunok közt töltötte, és az Attilától a gótok és a bagaudae felkelők ellen kapott csapatok segítették hozzá Attilát a nagyrészt névleges nyugati magister militum cím elnyeréséhez. A vizigótokkal szembeszálló és tőlük tartó Geiserich ajándékai és diplomáciai törekvései is befolyásolhatták Attila terveit.
Honoria, Valentin nővére azonban 450 tavaszán – hogy elkerülje kényszerített házasságát egy szenátorral – elküldte a hun királynak segítségkérését és gyűrűjét. Bár Honoria valószínűleg nem házassági ajánlatot kívánt tenni, Attila mégis így értelmezte az üzenetet; elfogadta, s a nyugati birodalom felét kérte hozományul. Mikor Valentin felfedezte a tervet, csak anyja, Gall Placidia győzte meg, hogy halál helyett csak száműzetésre ítélje Honoriát; Attilának pedig levelet küldött, melyben nyomatékosan tagadta a házassági ajánlat törvényességét. Attilát a levél nem győzte meg, követet küldött Ravennába, hogy kihirdesse Honoria ártatlanságát, hogy az ajánlat törvényes volt, és hogy el fog jönni, hogy elfoglalja, ami jog szerint őt illeti.
Eközben a lovaglóbalesetben elhunyt Theodosius utódja, Marcianus megtagadta a hunoknak a további sarc fizetését; az ezt követő inváziók, mind a hunok, mind más népek részéről, igen kevés mozdítható értéket hagytak a Balkán területén. A száli frankok királya meghalt, és a két fiú közti trónharc árkot húzott Attila és Aetius közé: Attila az idősebb, míg Aetius a fiatalabb fiút támogatta. J. B. Bury szerint Attila szándéka, mire nyugatra ért hadseregével, az ekkorra Európa legnagyobb államává vált hun birodalom kiterjesztése volt a gall és az atlanti partokra. Mire Attila összegyűjtötte hűbéreseit, és megkezdte menetelését nyugatra, szövetségre tett javaslatot mind a vizigótoknak, mind Rómának.
451-es érkezése Belgicában egy Jordanes által félmilliósra becsült hadsereggel tisztává tette céljait. Április 7-én elfoglalta Metzet; Aetius elindult megállítására frankokból, burgundokból és keltákból toborozva seregét. Egy Avitustól érkező küldöttség és Attila további nyugati előretörése meggyőzte I. Theodoricot, a vizigót királyt, hogy szövetségre lépjen Rómával. Az egyesített seregek Attila előtt érték el Orleanst, ezzel megállítva a hun előretörést. Aetius üldözőbe vette és utolérte a hunokat. A két sereg Chalons közelében ütközött meg. A csatát általában, bár hibásan, a gót–római szövetség győzelmének tekintik. Theodorikot megölték a harcban. Aetius nem tudta előnyét kihasználni, és a szövetség gyorsan felbomlott. Attila visszavonult, hogy folytassa hadjáratát Itália ellen.
