Noha semmiféle feljegyzés nem áll rendelkezésünkre Nagy Károly életstílusáról, megjelenését egy különösen pontos korabeli feljegyzésből ismerjük. A művet Einhard, a Vita Caroli Magni camű életrajz írója jegyezte le. Közismerten magas, tisztelet parancsoló megjelenésű és világos hajú férfi volt aránytalanul vastag nyakkal. Csonvázának 18. századi vizsgálta során magasságát 193 cmben állíptották meg és ahogy Einhard mondja műve huszonkettedik felezetében:
- Károly hatalmas volt és erős, büszke termettel, de nem volt aránytalanul magas (magassága köztudottan hétszer akkora mint a lábmérete); fejének felső része köralakú volt. Szeme nagy és élettel teli, orra kicsit hosszú, haja világos, arca mosolygós és vidám. Megjelenése mindigis tiszteletet parancsoló és méltóságteljes volt, függetlenül attól, hogy állt vagy ült; bár nyaka vastag volt és kicsit rövid, hasa pedig meglehetősen kiemelkedő; ám ezen hiányosságait ellensúlyozza teste szimetriája. Testtartása magabiztos volt, egész mozgása férfias; hangja tiszta volt, de nem olyan erős amilyenre megjelenése köetkeztetni engedett volna.
A korabeli római személyleírás meglehetősen eltulzott volt, ahol az egyéni jellegek háttérbe szorultak az ikon szerű személyleírásban. Nagy Károlyt ideális uralkodóként ábrázolták a megfelelő stílusban, ahogy néhány korabeli lefestette. A felszentelt Nagy Károly stílusa, Isten szerű volt a Földön, több hasonlóságot mutat a korabeli Krisztus ikonokhoz. A későbbi ábrázolásokon, például Dürernél mindig szőkének ábrázolták Einhardra utalva, aki azt írta hogy a császárnak „gyönyörű fehér haja” volt, ami szőkeként, vagy legalábbis világosként jelenik meg a fordításokban. A szőke megfelelője latinul a flavus, rutilo éa auburn szavak, amelyeket Tacitus korában a germánok hajszínére használtak.
Öltözködés:
Nagy Károly mindig hagyományos, nem feltűnő és nem kirívóan arisztokratikus frank ruhákat viselt. Einhard ezt írja:
- Mindig a nemzeti viseletet hordta, amit másként frank viseletnek is neveztek; vékony, testhezálló fehérneműt és nadrágot, selyemmel kirojtozott tunikával; mezalatt nadrágját csatkötegek díszítették elfedve alsó végtagjait és cipőt a lábain, kezeit és csuklóját pedig vidra vagy nyest bőrökből készült kabátokkal óvta a hideg széltől.
Ezen felül mindig egy kék köpenyt viselt és egy kardot cipelt magával. A tipikus kard aranyból, vagy ezüstből készült markolatú volt. Habár Károly mindig drágakövekkel díszített kardot viselt ünnepi alkalmakkal. Ezentúl:
- Nem vetett meg a külföldi ruhákat, pláne a csinosakat, és soohasem tagadta meg magától hogy ilyet viseljen, kivéve kétszer Rómában, amikor egy római tunikába öltözött. Első alkalommal Adorján pápa kívánságára, másodszor Leónak, Adorján utódjának.
Mindig az alkalomhoz öltözött, ha ez lehetséges volt. Ünnepi alkalmakon hímzett ruhát viselt ékszerekkel még a cipőjén is. Volt egy arany csatja a köpenyére és megfelelő alkalmakkor egy díszes diadémban jelent meg, de megvetette a külsőségeket, Einhard szerint, és többnyire úgy öltözött mint egy egyszerű ember.
