Történelem

Nagy Károly Kis Pippin (714-768. szeptember 28. uralkodott 751-től) és Laoni Bertrada (720-783. július 12.), Laoni Caribert és Cologne-i Bertha lányának, legidősebb fia volt. Megbízható források szerint két édestestvére Karlomann és Gisela voltak. Későbbi feljegyzések arról beszélnek, hogy Redburga, Egbert wessexi király felesége is Károly nővére (sógornője vagy unokahúga) volt. Ezen felül a legenda szerint ő volt a Roland-ének címszereplőjének nagybátyja, Lady Berthán keresztül.

Einhard ezt mondja Károly korai éveiről:

Úgy gondlom butaság lett volna egy szót is írni Károly születéséről és csecsemőkoráról, vagy akár gyermekkoráról. Soha semmit nem írtak erről a tárgyról és nincs már életben senki, aki informáviót adhatna róla. Ennek alapján én ezt ismerelennek nyilvánítom és hogy előre haladjunk karakterének, tetteinek és életének más tényeinek feltérképezésében, amelyek előre mozdították életét, előszörbeszámolót kéne adnunk otthonáról és felmenőiről, majd karakteréről és törekvéseiről és végül intézkedéseiről és haláláról, semmit sem hagyva ki ami ismerhető.

Pippin halálakor a Frank Birodalmat felosztották, a hagyományok szerint, Károly és Karlomann között. Károly kapta a birodalom tenger felőli részét. Névszerint Neusztriát, nyugat Aquitániát és Austrasia északi részét, míg Karlomann kapta az alsó részt, dél Austrasiát, Septimaniát, kelet Aquitániát, Burgundiát, Provencet és Svábföldet és határos lett Itáliával. Talán Pippin elismerte Károly kitűnőbb hadi képességeit, de Karlomannt tartotta az érdemesebbenk a hatalomra, fiúként, de nem a hatalom birtokosaként, csak mint király.

Nagy Károly anyanyelve még ma is viták tárgyát képezi. A frankok germán nyelvét beszélte, amit ófranknak is nevezhetnénk. A nyelvészek nem értenek egyet ennek a nyelvnek pontos mibenlétéről. Egyesek odáig mennek hogy Károly nem beszélhette az ófrankot, mivel 742/747-es születésére ez a nyelv már kihalt. Az ófrank helyét eddigre már a holland nyelv korai változata és az ófrancia nyelv vette át.

Nagy Károly születési helye sem teszi könnyebbé anyanyelvének meghatározását. Egyes történészek szerint apjához hasonlóan Liège városában szletett, míg mások szerint a tizenöt kilométerrel arrébb fekvő Aachenben. A 8. század közepén ez a terület meglehetős nyelvi sokszínűséget mutatott. Liège környékén, a terület északi részén az alsó-frank nyelvet beszélték, míg délen a gallo-román nyelvet, az ófrancia elődjét és különféle ó-felső-germán dialektusokat keleten. A gallo-román kizárható, ám még így is megmarad az ó-felső-germán és az alsó-frank erős frank behatással. Anyanyelvén kívül beszélt egy kicsit latinul és értett valamennyit görögül is. Grecam vero melius intellegere quam pronuntiare poterat („Jobban értett görögül, mint ahogy beszélni tudott”).

Hagyományosan 742. április 2-át tartják Nagy Károly születésnapjának, ám egyes források kételkedésre adnak okot ezen dátummal kapcsolatban. Először is a 742-es évre az életkorának és halálozási évének összevetésével következtetnek. Egy másik, az Annales Petariensesben szereplő, dátum szerint a nagy esemény 747. április 1-jén történt. Abban az évben pont erre a napra esett húsvét. A babona szerint egy uralkodó húsvéti születése jó szerencsét jelent, ám semmiféle korabeli dokumentum nem enged arra következtetni hogy a császár tényleg ez év húsvétján született volna. Mások szerint a császár bár tényleg húsvétkor született, de egy évvel később, 748-ban. Ma már lehetetlen megálapítani melyik a valós dátum. A legpontosabb következtetések 747. április 1-re, 747. április 15-re vagy 748. ápriilis 1-re teszik Károly születésének időpontját. Az viszont bizonyos, hogy Bertarda Herstalban, egy Liège közli belga faluban, ahol Károly apja született és ahonnan mind a Merovingok mind a Karolingok száramznak, hozta világra gyermekét. Nagyjából hét éves volt, amikor apjához költözött, annak Jupille-i villájába. Ez a tény adott okot azon feltételezéseknek, mely szerint Károly Jupille-ben született. Régebben ez szerepelt majdnem minden történelemkönyvben. De egyesek úgy vélik, hogy a nagy hódító Prüm, Düren vagy Aachen városában született.

Nagy Károly megnevezései:

Azon okból kifolyólag, hogy mennyiféle nyelvet beszéltek Nagy Károly birodalmának, neve is különböző formákban örződött meg. A császár anyanyelve ma már nem létezik, így eredeti nevét nem ismerhetjük, de következtethetünk rá a frank nyelvekből. A Károly név a germán nyelvekből ered, ahol „embert” vagy „szabad embert” jelent. Ezt hozták összefüggésbe a óangol Churl névvel. A legtöbb szláv nyelvben a király szó a Károly név megfelelő alakjából ered.

Nagy Károly nevének variációi a modern nyelvekben:

• I. Nagy Károly, frank király (magyarul)
• Karl I., der Große (németül)
• Carolus Magnus , Karolus Magnus (latinul)
• Charlemagne (francia/angolul)
• Carlomagno (olaszul)
• Karl den Store (dánul és svédül)
• Karel de Grote (hollandul)
• Karel de Grutte (frízül)
• Karel de Groussen (luxemburgiul)
• Carlemany (katalánul)
• Carlomagno (spanyolul)
• Tchårlumagne vagy Tchåle li Grand (vallonul)
• Karlo Veliki (horvátul)
• Karel Veliký (csehül)
• Karol Wielki (lengyelül)
• Karol Veľký (szlovákul)
• Karel Veliki (szlovénül)

Amint igértem most egy ideig Nagy Károllyal foglalkozunk:

Nagy Károly, lat. Carolus Magnus vagy Karolus Magnus, franc./angol. Charlemagne (* Prüm, valószínűleg 742 vagy 747, de legvalószínűbb a 748. április 2-i dátum – † Aachen, 814. január 28.), Martell Károly unokája, Kis Pippin fia, frank király 768-tól. Államát nagy mértékben kiterjesztette, egyesítve Nyugat- és Közép-Európa nagy részét, létrehozva ezzel a Frank Birodalmat. Lombardia királyává koronáztatta magát, majd 800. december 25-én III. Leó pápa a karácsonyi misén Rómában a fejére helyezte a császári koronát, ezzel „római császárrá” (Imperator Augustus) koronázta őt. Ezzel mindkét fél a dicső Római Birodalom felélesztését szándékozott elérni. Úgy ismert mint az első restaurátora a nyugati császárságnak. A Német-Római Császárság csak jóval halála után alakult meg, amikor I. (Nagy) Ottó német király 962-ben bevette Rómát és császárrá koronáztatta magát. Nagy Károly hódításai és reformjai indították el Nyugat-Európa igazi történelmét és a középkort. Uralkodása úgy is ismert mint a Karoling reneszánsz, a művészetek, a kultúra és a vallás feléledésének időszaka.

Eredeti neve a latinban úgy maradt fenn, mint Carolos vagy Karol's. Kis Pippin frank király és Laoni Bertrada fiaként ő követte apját a trónon bátyja, Karlomann, társkirályaként, annak 771-es haláláig. Károly folytatta apja a pápaság felé közelítő politikáját és az Egyház védelmezője lett, miután megsemmisítette a katolikus egyház központját, Rómát, fenyegete lombardokat és szent háborút indított a hispániai szaracénok ellen. Ezen hadjárat idején történt a legendás Roncesvallesi csata (778), melyet a francia őseposz a Roland-ének mesél el. Több hadjáratot is vezetett az északi népek, többek között a szászok ellen. A védekező háború után pedig beolvasztotta őket a hatalmasra duzzadó birodalomba. Áttérítette őket a katolikus hitre így megnyitva az utat a későbbi Szász-dinasztia hódításai előtt.

Nagy Károlyt tartják Franciaország és Németország atyjának, sőt úgy is emlegetik mint Európa atyja. Ő volt az első császár Nyugat-Európában a Római Birodalom bukása óta. H. G. Wells mondta róla Rövid Világtörténelem című könyvében:

A frankok 6. században keresztelkedtek meg. Államuk uralkodói, a Merovingok, az egyetlen római katolikus (nem ariánus) germán nép vezető, lettek a legerődebb uralkodók az egykori Nyugat-Római Birodalom területén. De a Terty-i csatát követően a Merovingok a tehetetlenségbe süllyedtek. Semmittevő királyok” (franciául: rois fainéants) lettek. Az államot a udvari előkelőségek, a major domusok kormányozták.

687-ben Herstal Pippin Austrasia ura döntötte el a vetélkedést a különböző kormányzók között és Trenty-i győzelmével a birodalom egyeduralkodója lett. Pippin austrasiai történelem két legnagyobb személyiségének, Metzi Arnulfnek és Landen-i Pippinnek volt az unokája. Pippint illegitim fia, Martel Károly követte. Az új dinasztia uralma alatt a birodalom határai Nyugat-Európa határain túlra terjedtek ki. Ezen birodalom felosztása hozta létre a későbbi Németországot és Franciaországot. A birodalom központjából szétáramló politika, vallás és művészet pedig meghódította egész Nyugat-Európát.

Amint látjátok vége van az Attiláról készült bejegyzéseknek.Hamarosan Nagy Károlyal fogunk foglalkozni.Addig is itt van pár kép:

Nagy Károly szobra Frankfurtban

Nagy Károly, Albrecht Dürer festménye

Ja és lehet vannak akik csodálkoznak hogy kihagytam az ókort de majd eljön annak is az ideje.

Az Attiláról szóló tudásunk fő forrása Priscus leírása. A történész tagja volt II. Theodosius 448-ban a hunokhoz küldött, Maximosz által vezetett küldöttségnek. A nomád hunok falvát a kor nagyvárosaival megegyező méretűnek mutatta be, tömör fa falakkal. Attilát a következő képpen írta le:

„Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait…”

Attila külső vonásai valószínűleg kelet-ázsiai, pontosabban mongol származására utalnak. Szóba jöhet még a mongol és a közép-ázsiai népek embertípusának keveréke. Bizonyos, hogy a kelet-ázsiaiakra jellemző sajátos arcformája volt, melyhez az európaiak nem voltak hozzászokva, így gyakran durva jelzőkkel írták le.

Priszkosz rétor megemlíti Attila és környezete műveltségét. Tudnunk kell, hogy Attila korának hunjai már egy ideje keveredtek a római civilizációval, leginkább a római határ germánokkal határos területén. Így Theodosius 448-as küldöttsége idején Priszkosz a hunt, a gótot és a latint nevezte meg a Hun Birodalom fő nyelveiként. (Priszkosz többek között beszámol találkozásáról egy keletrómai fogollyal, aki annyira hozzászokott a hunok életéhez, hogy már nem kívánt hazatérni régi hazájába.)

A bizánci történetíró leírása Attila alázatosságáról és egyszerűségéről Priszkosz félreérthetetlen csodálatát fejezi

Ezzel be is fejeztük Attilát.

Attila. Mai illusztráció az Edda-énekekhez

Attila a Tisza mellékéről, ahol a birodalmának központja volt, először Konstantinápolyt kényszerítette adófizetésre, majd nyugatnak fordult. Róma főleg újdonsült szövetségesei, akiket ugyanúgy veszélyeztetett a hunok támadása, ellenálltak. Kr. u. 451-ben a Galliába betörő Attila hatalmas seregével szemben Catalaunumnál hasonló erejű római–germán haderő sorakozott fel. A rendkívül véres csata döntetlenül végződött. A rómaiak visszavonultak.

A következő évben Attila újra Itáliára támadt rá. Hadai bevették Aquileia, majd Milánó városát, ám Róma kapuinál váratlanul visszafordultak. A hagyomány szerint csoda történt: I. Leó pápa szavai és az égi jel mentette meg az Örök Várost. Igazából elképesztően nagy hadisarcot fizetett Róma, ezért Attila megkegyelmezett a városnak.

Raffaello: Nagy Leó és Attila találkozása I. Leót ábrázolja, amint Szent Péterrel és Szent Pállal a feje felett megy, hogy Attilával találkozzon.

Egy év múlva Attila meghalt. Attillát a monda szerint három koprsóba temették el, arany, ezüst és bronz koporsóba. Azokat, akik temették Attilát, mind megölték hogy titokba maradjon, hogy a Tiszába hova temették el!

Fiai között testvérháború robbant ki a hatalomért, ami birodalma széteséséhez vezetett. A hunok maradékai Erdélybe, kelet felé húzódtak vissza a korábban leigázott, s most fellázadt népek elől.Hozzá kell tenni hogy Attillát állítolag feleseége mérgezte meg a nász éjszakájukon!

450-ben Attila bejelentette, hogy támadást kíván indítani a vizigótok toulouse-i királysága ellen III. Valentin császárral szövetségben. Előzőleg jó kapcsolatban állt a nyugati birodalommal és uralkodójával, Flavius Aëtiussal – Aëtius 433-ban rövid száműzetését a hunok közt töltötte, és az Attilától a gótok és a bagaudae felkelők ellen kapott csapatok segítették hozzá Attilát a nagyrészt névleges nyugati magister militum cím elnyeréséhez. A vizigótokkal szembeszálló és tőlük tartó Geiserich ajándékai és diplomáciai törekvései is befolyásolhatták Attila terveit.

Honoria, Valentin nővére azonban 450 tavaszán – hogy elkerülje kényszerített házasságát egy szenátorral – elküldte a hun királynak segítségkérését és gyűrűjét. Bár Honoria valószínűleg nem házassági ajánlatot kívánt tenni, Attila mégis így értelmezte az üzenetet; elfogadta, s a nyugati birodalom felét kérte hozományul. Mikor Valentin felfedezte a tervet, csak anyja, Gall Placidia győzte meg, hogy halál helyett csak száműzetésre ítélje Honoriát; Attilának pedig levelet küldött, melyben nyomatékosan tagadta a házassági ajánlat törvényességét. Attilát a levél nem győzte meg, követet küldött Ravennába, hogy kihirdesse Honoria ártatlanságát, hogy az ajánlat törvényes volt, és hogy el fog jönni, hogy elfoglalja, ami jog szerint őt illeti.

Eközben a lovaglóbalesetben elhunyt Theodosius utódja, Marcianus megtagadta a hunoknak a további sarc fizetését; az ezt követő inváziók, mind a hunok, mind más népek részéről, igen kevés mozdítható értéket hagytak a Balkán területén. A száli frankok királya meghalt, és a két fiú közti trónharc árkot húzott Attila és Aetius közé: Attila az idősebb, míg Aetius a fiatalabb fiút támogatta. J. B. Bury szerint Attila szándéka, mire nyugatra ért hadseregével, az ekkorra Európa legnagyobb államává vált hun birodalom kiterjesztése volt a gall és az atlanti partokra. Mire Attila összegyűjtötte hűbéreseit, és megkezdte menetelését nyugatra, szövetségre tett javaslatot mind a vizigótoknak, mind Rómának.

451-es érkezése Belgicában egy Jordanes által félmilliósra becsült hadsereggel tisztává tette céljait. Április 7-én elfoglalta Metzet; Aetius elindult megállítására frankokból, burgundokból és keltákból toborozva seregét. Egy Avitustól érkező küldöttség és Attila további nyugati előretörése meggyőzte I. Theodoricot, a vizigót királyt, hogy szövetségre lépjen Rómával. Az egyesített seregek Attila előtt érték el Orleanst, ezzel megállítva a hun előretörést. Aetius üldözőbe vette és utolérte a hunokat. A két sereg Chalons közelében ütközött meg. A csatát általában, bár hibásan, a gót–római szövetség győzelmének tekintik. Theodorikot megölték a harcban. Aetius nem tudta előnyét kihasználni, és a szövetség gyorsan felbomlott. Attila visszavonult, hogy folytassa hadjáratát Itália ellen.

447-ben Moesián keresztül Attila összevont erőkkel ismét bevonult a bizánci birodalomba. A keletrómai hadsereg a gót Arnegisclus magister militum vezetésével a Vid folyónál csatát vesztett, így a hunok ellenállás nélkül benyomulhattak a Balkánra, egészen Thermopüléig. Konstantinápolyt csak Flavius Constantinus prefektus közbelépése mentette meg: a városlakókkal újra felépíttette és kiegészíttette a földrengésben leomlott, meggyengült védőfalakat.

Fennmaradt az invázió elbeszélése:

A hunok barbár nemzete, mely Thrákiában lakott, olyan hatalmassá vált, hogy több mint száz várost foglaltak el és Konstantinápoly majdnem veszélybe került és a legtöbben elhagyták azt. . . . És annyi gyilkolás és vérontás volt, hogy a halottak száma megszámlálhatatlan volt. Elfoglalták a templomokat és kolostorokat és nagy számban ölték meg a papokat és szűzeket. (Callinicus: Szent Hypatius élete)

Than Mór alkotása: Attila lakomája (1870), amelyet a fehér ruhában, kezében könyvvel jobbról ülő Priscus leírása alapján festett

Mikor az este közeledett, fáklyákat gyújtottak, és két barbár jött előre Attila előtt és dalokat énekeltek, amiket írtak, megénekelve győzelmeit és háborús tetteit. És az ünneplők nézték őket, és voltak, akik örvendeztek a dalokon, mások szíve izgatott lett, ahogy emlékeztek a háborúkra, de mások könnykben törtek ki – azok, akik testét meggyengítette az idő és akik lelke megpihenni kívánt.

Attila aranyban fizetendő adót kívánt, és azt, hogy Sigindumtól (Belgrád) keletre 300 mérföldre, a Dunától délre pedig 100 mérföldre húzódjon vissza a Birodalom. A béketárgyalások mintegy három évig folytak. 448-ban követként a történész Priscus járt Attila táborában. Jordanes által megőrzött jelentéseinek töredékei bemutatják Attila személyét: egykedvű és egyszerű, körötte díszes udvaroncok, számos feleség, mellette szkíta udvari bolondja, mór törpéje...

Fenséges étkeket szolgáltak fel nekünk és a barbár vendégeknek ezüst tálakon, de Attila nem evett mást, csak sültet, egyszerű, fa tálcáról. Minden másban hasonlóan mértékletes volt; fakupából ivott, míg vendégei arany és ezüst serlegből. Ruházata is egyszerű volt, csupán a tisztaságát igényelte. Sem az oldalán viselt kard, sem szkíta lábbelije, sem lova kantárja nem volt díszített, eltérően más szkítákétól, akik arannyal, ékkővel vagy bármi értékessel ékesítették azokat. A földet gyapjú szőnyegek borították.(Priszkosz rétor feljegyzése)

E három év alatt, egy Jordanes által feljegyzett legenda szerint Attila felfedezte "Mars Kardját":

A történész Priscus azt írja, a következőképpen találták meg: "Mikor egy bizonyos juhász bicegni látta az egyik üszőt a nyájában és nem talált magyarázatot a sebére, kíváncsian követte a vérnyomokat és végül egy kardhoz ért amire ügyetlenül rálépett legelés közben. Kiásta és egyenesen Attilához vitte. Ő megörült ennek az ajándéknak, és, nagyravágyó lévén, azt gondolta, hogy az egész világ vezetőjévé nevezték ki, és hogy a győzelem Mars kardján keresztül biztosítva volt számára. (Jordanes: A Gótok Származása és Tettei XXXV fej.)

A hunok Rua (Ruga, Rhuas) hadúr vezetésével 432-re egyesültek. 434-ben Rua meghalt, és unokaöccseire, Mundzuk testvére fiaira, Attilára és Bledára (*390 körül – †445) hagyta a hun törzsek irányítását.

Ebben az időben a hunok II. Theodosius császártól követelték a Bizánci Birodalomba menekült néhány „renegát” törzs kiadatását. A következő évben Attila és Bleda Margusnál (ma Pozsarevác) fogadta Bizánc küldöttét, és hun szokás szerint mindannyian lóháton ülve szerződést kötöttek: a keletrómaiak nem csak a menekült törzseket (akiknek jó hasznát vették a vandálok ellen) fordították vissza, hanem megduplázták 350 római fontnyi (kb. 114,5 kg) aranyra az adójukat (tribute), megnyitották a piacaikat a hun kereskedők előtt, és a hunok által ejtett valamennyi fogolyért 8 solidust fizettek váltságdíjként. A megállapodással elégedett hunok felszedték sátraikat, és visszavonultak a kontinens belső területeire, vélhetően a birodalmuk megerősítésére.

Theodosius felhasználta az alkalmat Konstantinápoly falainak megerősítésére, és felépítette a tenger felől védő első falat is, illetve a Duna-menti határa védvonalát is megerősítette. A következő öt évre a hunok eltűntek a római szemek elől, de 440-ben újra felbukkantak a birodalom határainál, megtámadva a szerződés alapján meglévő, a Duna északi partján működő piac kalmárait.

Attila és Bleda további háborúval fenyegetőzött, azt állítva, hogy a rómaiak nem tartották be a szerződést, továbbá Margus (a mai Belgrád melletti település) püspöke átkelt a Dunán, hogy megszentségtelenítse a hun királyi sírokat a Duna északi partján. A hunok a folyón átkelve nagy illír városokat és erősségeket romboltak le, köztük (Priscus szerint) Viminaciumot is A támadást Margusnál kezdték, mivel a püspök, akit a rómaiak átadni terveztek, titokban átszökött a barbárokhoz, és elárulta, feladta a városát.

Theodosius a folyómenti véderőit visszavonta, hogy válaszolhasson a 440-ben Karthágót elfoglaló vandál Geiserich (Geiseric, Gaiseric, Genseric) és az Örményországot 441-ben megszálló szaszanida II. Yazdegerd (Izdegerdes) támadásaira. Így Attila és Bleda előtt nyitva állt az út Illírián keresztül a Balkánra, amit 441-ben el is özönlöttek. A hun sereg megsarcolta Margus és Viminacium városát, elfoglalta Sigindunumot (a mai Belgrádot) és Sirmiumot. Fordulat állt be 442-ben, amikor Theodosius kivonta a csapatait Észak-Afrikából, és nagy mennyiségben új pénzt veretett a hunok elleni hadjárat finanszírozására.

Attila és Bleda válaszul 443-ban újraindította a hadjáratát. A Duna mentén haladva legyőzték Ratiara katonai központjait és sikeresen megostromolták Naissus városát (a mai Ništ). A Nisava mentén előrenyomulva elfoglalták Serdica (Szófia), Philippopolis (Plovdiv) és Arcadiopolis városát. Konstantinápolynál körbefogták és megsemmisítették a római erőket, és csupán azért kényszerültek megállásra, mert a város masszív falaihoz nem volt megfelelő ostrom-eszközük. Theodosius elismerte a vereséget, és Anatoliust küldte a béketárgyalásra, amely a korábbiaknál is keményebb volt: a császár átad 6 000 római fontnyi (kb. 1963 kg) aranyat, büntetésül a korábbi egyezség megszegéséért, az éves adót megháromszorozza, így az 2 100 font arany lesz (kb. 687 kg), és minden egyes hadifogolyért 12 solidus váltságdíjat fizet.

A sikeres hadjárat után a hunok visszahúzódtak birodalmuk belsejébe. A Priscust követő Jordanes írása szerint nem sokkal a távoztuk után, 445 körül Bleda meghalt, és Attila maga ült a trónra. A történészek vitáznak azon, hogy vajon megölte-e a bátyját egy vadászaton, vagy az más okból halt meg, de Attila vitathatalan ura lett a hunoknak, akik ismét a Keletrómai Birodalom felé fordultak

Itt egy kép róla Atttláról:

Attila 406 körül született, Zelemér környékén (a mai Bodaszőlő), és feltehetően egy ideig itt is nevelkedett. A magyar krónikás hagyomány szerint Engadiban nevelkedett, amely a Szentföldön található. Nem zárható ki viszont az a feltevés sem hogy apja, Mundzuk szárnyvezér Volga-parti székhelyén is tartózkodott egy ideig.^[forrás?]

A 418-as béketárgyalásokat követően a tizenkét éves Attilát gyermekfogolyként Honorius császár római udvarába küldték. Cserébe a hunok megkapták Flavius Aetiust a rómaiak által megrendezett fogolycsere keretében.

Valószínűleg Attilát a birodalom udvaraiban, saját szokásaik és hagyományaik alapján és saját fényűző életstílusukban nevelték, abban a reményben, hogy ezeket a dolgokat visszaviszi majd saját nemzetéhez, így növelve Róma befolyását. A hunok talán azt remélték, hogy Attila segítségével javíthatják kémkedési lehetőségeiket.

Az ifjú Attila római tartózkodása alatt megpróbált elszökni, de a kísérlet nem sikerült. A birodalom intenzív tanulmányozására fordította figyelmét, miközben látszólag feladta küzdelmét helyzete ellen. A rómaiak bel- és külpolitikai elveit tanulmányozta. Gyakran titokban megfigyelte őket diplomáciai tanácskozásokon külföldi miniszterekkel. Tanult a vezetésről, protokollról és más lényeges, későbbi uralkodóknak és diplomatáknak fontos dolgokról. Csak felnőttkorában tudott visszatérni népéhez

Nem mondanék semmi beszédet inkább ismerkedjünk meg vele:

Attila (Etele) hun uralkodó (406 körül – 453)

Az európai hunok utolsó és legnagyobb királya. Kora Európájának leghatalmasabb birodalmát uralta 434-től haláláig. Birodalma Közép-Európától a Fekete-tengerig, a Dunától a Balti-tengerig terjedt.

Mind a Kelet-, mind a Nyugatrómai Birodalom rettegett ellenfele volt: a Balkánt kétszer is megszállta, s a második elfoglalásnál magát Konstantinápolyt is körülzárta. Nyugaton egészen Orleans-ig menetelt. A fővárosából, Ravennából űzte el III. Valentinianus nyugatrómai császárt 452-ben. Bár a birodalma vele elenyészett és maga után szinte semmit nem hagyott, Európa történelmének legendás alakjává vált.

Leginkább Nyugat-Európában a vad barbárság szimbóluma lett, míg egyes történetírók nagy és nemes uralkodóként említik. Három viking sagában is fontos szerepet játszik